Kényszerbetegség

Miről ismerhető fel a kényszer?

Kényszergondolatok:

Visszatérő, tartósan jelentkező, szorongást okozó gondolatok, képek, késztetések, melyekhez nem a hétköznapi életben megszokott aggódás társul. A személy igyekszik ezeket figyelmen kívül hagyni, elnyomni, és felismeri, hogy a gondolatok saját tudatának termékei.

Kényszercselekvések:

Ismétlődően jelentkező cselekvések, melyeket a személy kényszer­gondo­latokra való válaszul, vagy mereven alkalmazott szabályok szerint végez. Célja a szenvedés megelőzése, a szorongás csökkentése, vagy valamely rettegett esemény bekövetkeztének elhárítása, miközben ezek a cselekvések nincsenek logikai kapcsolatban a gondolattal, vagy erősen eltúlzottak, és gátolják a mindennapi életmenetet.

Mi történik?

A betegek gondolkodásrendszerében a felelősség kérdése túl hang­sú­lyosan jelenik meg, így környezetüket és benne magukat is maximális kontroll alatt akarják tartani, az ebben jelentkező legkisebb hibát is végzetesnek érzik, az ideális cselekvésszabályozás elérésére töre­ked­nek, és szorongásuk csökkentése érdekében rituálékat alakítanak ki.

Pszichoterápiával megszelidíthető!

A terápia célja a korábban megingathatatlannak tűnő gondolatok, feltevések cáfolása, árnyalása. A rituálék időtartamának csökkentése, a mindennapi életbe való beépítése, alternatívák találása útján az életminőség javítása.

Javasolt módszerek:

  • kognitív- és viselkedésterápia
  • relaxációs technikák
  • sématerápia

„Meg kell ismernünk önma­gunkat, mégha nem segít is hozzá bennünket az igazság megtalálásához, legalább arra jó, hogy rendet teremtsünk az életünkben, márpedig ennél nincsen helyesebb dolog.” (Pascal)